Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Negyedik könyv. A kath. anyaszentegyház diadala jótékonyságot, felvilágosodást és szentséget terjeszt el az egész földön
mennyi igazi katholikus vendégszeretetére joga volna, mivel az egyházzal állt közösségben. A papságot még arra is jogosultnak tárták, hogy idegen helyen vendégszeretet kérhetett, lia nem hivataloskodhatott is. Ama felhatalmazás, hogy valaki a hivöknek, kik külföldre utazni szándékoztak, ajállölevele- ket (litteras formatas) adhasson, már a 270-ik évben tartott an- tiochiai zsinat határozatából, a püspökökre szorítkozott. Hasonló megszorításokat hozott be nyugaton helyes okokból az il- liberisi zsinat Spanyolországban 305-ik évben. Az első arlesi, 314-ik évben tartott zsinat ugyané megszorítást rendeli 9 ik canonjában. A felebaráti szeretet szelleme az első keresztény községekből néhányat annyira áthatott, miszerént, hogy magukat a pogány önzéstől lehetőleg távol tartsák, összes vagyonukból közös alapítványt tettek fiatalok és öregek, gyámoltalanok és szegények, betegek és sztikölködök számára. Közöttük nem volt osztálykülönbség, hiszen egy szív , egy lélek voltak. A jótékonyságnak ezen rendkívüli és látszólagosan túlzott elterjedését ama hivő községek között oly időben, midőn az üldözés mindennemű nélkülözésekkel és az érzéketlen emberi természet által kigondolható kínzásokkal halmozá el a híveket, —a Gondviselés különös végzésének vagyunk kénytelenek tekinteni. Némely katholikus községnek állapota ez időben olyan volt, hogy csak alattomban jöhettek össze tagjai a sz. mise hallgatására, és akkor sem az emberek házaiban, hanem földalatti sírboltokban, hol a földalatti utak és kápolnák tömkelegét csak az egyház tagjai ismerték. Bizonyára illő volt, hogy a hit, mely ily próbák között is állhatatos maradt, oly testvérszeretet által tápláltassék, mely kész volt a számtalan követelésekre , melyeket a szenvedés oly sokáig tartó állapotának okoznia kellettNémely püspök, mint sz. Ágoston, minden községet arra szokott inteni, hogy a közöttük levő szegényeket illedelmesen ruházzák. Egy családot sem tisztelt meg látogatásával, kivéve olyanokat, melyek valami árvát, vagy szegény özvegyet, vagy beteget vettek ápolásba. A kis városok püspökei, kik kórházakat vagy menhelyeket nem alapíthattak vagy fen nem tarthattak , saját házuknak vagy templomaiknak egy részét szán
