Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

4 jelenleg egyéb nem található többé, mint néhány rom azon gyönyörű alakú és pazar anyagú templomok és paloták , szob­rok , oszlopcsarnokok és emlékek számos és sűrű soraiból, me­lyek egykor büszke díszben nyúltak el a világbirodalom hal­main , vagy szorultak össze a Caesarok palotája, az akkor is­mert világ uralkodójának székhelye körött. A palotahalmon most csak magános kápolna, kisded zárda, egy mezei lak áll, melyet néhány sor hanyagul vont szöllővessző fon körűi ; min den egyéb összedőlt és széttöredezett emlékhalmaz, melyek ék­telen maradványaikat örömmel látszanak a gyep vagy nyomo­rék bokrozat alá rejteni, mely a meztelen és szomorú halmot hiányosan takarja. Még jól emlékszem a borzalomra, mely ereimen átfutott, midőn e halomhoz közeledve, először emelém fel szemeimet, egyetlen pillantással áttekintém egész környékét és láttam, hogy egy bojtár pár juhval, egy kapaszkodó kecske- s szamár­ral , meg ittott magánosán álló Cyprus minden, mi eme tiszte­letreméltó hegynek kietlen oldalképét fedezi, a Palatínusnak, mely lelkemben mindig fényesen emelkedett fel a magasba, telve nagyság- és szépséggel, megkoszorúzva a világ legdicsöbh palotáival. A csodálatos pusztulás e képe akkor a rémület különös érzetével töltött el, s azóta sokszor megújult rémületem, mikor felidéztem emlékezetembe azon helyen a népek számát, melyek Romával együtt közös bukásban tűntek le. Úgy tetszett néha, mialatt az éj árnyai terültek el a halom felett, s a fehér düle- dékeket s az esti szellő mozgatta bokrokat homályba burkolák, mintha szellemek gyülekeztek volna ossz# távol országokból e romhalom lejtőin, ujongani a világ úrnője megaláztatásán és kacagni gúnyosan a teljes pusztuláson, mely végre megboszulta a nemzetek hosszú sorát, melyeket a rabló és legyőzhetlen Ro­ma elnyomott és tudományaiktól, emlékeiktől s művészeteiktől, valamint függetlenségöktől és reményeiktől megfosztott. Volt idő, gondolám sokszor magamban, volt idő, mikor e négyszögü, alig félórányi kiterjedésű halom, minden tarto­mányt s minden művészetet és emléket magában foglalt, me­lyeket Roma tulajdonának mondhatott. A kisded Roma, igény­telen telep a latinok, sabinok, volskok vagy etruskok végetlen

Next

/
Thumbnails
Contents