Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

5 tarkázatu falvai és városai közepeit, melyek mint megannyi fészkek csttggtek a szomszédos halmokon, vagy mint apró pon­tok fedték a köztük vagy köriilöttök elterülő rónákat, — a kis­ded Roma és nyers törzsei még csak nem is álmodták, hogy akkorban más égaljak nagysággal és fénynyel valónak eltelve s amaz eredmény emlékeivel díszítve, melylyel kelet népei nagy és természeti tehetségeiket felhasználták s nem egyedül jelen, téktelen csatározások- és rablókalandokban, hanem a művészet nagyszerű és különféle remekeiben fejtették ki az emberi szel­lem csodálandó segédforrásait. Mert Roma nagygyá és hírne­vessé csak azáltal lett, hogy egyúttal a tudomány és művészet kincseinek fentartójává lön, melyeket magában a világ összes, legyőzött és kifosztott népeitől felhalmozott. Még akkor is , midőn Roma királyi uralmának harmadfél- százados, vagy talán jóval hosszabb idejű fenállása után utolsó királyát eltizé, Horatius, a consul, ki Jupiter templomát a Ca- pitoliumon felavató, ha körül tekintett egyszerre átfutható szemeivel a romai határ egész kiterjedését. Ugyanis gyermek­korának legalább is 250 éve alatt, mint Florus ama korszakot nevezi, Roma legszélsőbb határai minden irányban alig nyúl­tak kiebb, mint a mennyire a bét halomról ellátni lehetett. Ilyen vala a világváros, ilyen a világbirodalom. A consulok, kik a királyok helyébe léptek, rendkívül gyorsan vivék a romai fegy­vereket és terjeszték a romai hatalmat mindenfelé. Mily külö­nös mégis Roma sorsa ! Rövid idő folyt le, mióta a kisded várost a gallok annyira elpusztították, hogy a lakosok már- már Romát elhagyni s Veji szomszédvárosba telepedni szándé­koztak , s ime, a consulok alatt naponként martalékszállít- mányok és fogoly csapatok tolongtak az újra felépült város ka­puinál , szaporítandók és öregbítendők az emlékeket, melyek egyik hegytől a másikig s a közbeeső völgyekben terjednek el és messze ki, túl a hét halom határain. Kétszáz év leforgása alatt, a Tarquiniusok eltizetésétől számítva, a consulok kor­mányzása Romát egész Italia úrnőjévé teszi. A város, mely akkorban tudomás szerént alapltta- tása 477-dik évét számítá, aránylag tekintve a birodalomhoz mind nagyság-, mind dísz- és fényben gyarapodott. Roma meg­hódítja Tarentumot, az adriai tenger barátságos és 3zép kikötő­

Next

/
Thumbnails
Contents