Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
3 fény, gazdagság s a hatalom valóban bámulatra méltó mérték ben volt képviselve, melyek rútul elfajultak, midőn azon porba és sárba hulltak, melyet most a vándor lába tápod, hol most palotáik és templomaik aranyos és márványozott dtiledékei közt a százlábú és skorpió tanyáz. Azonban ne tartsuk mindjárt az átkot felette szörnyűnek és irgalmatlannak 5 mely azon régi népek összes büszkeségét és dicsőségét megalázta s a földre nyomta le s mindeddig sírjaikon fekszik, míg ama régi classicus világ szegényes maradványait lassanként mélyebb és mélyebb homályba burkolja. Mert nem fog többé keménynek vagy különösnek tetszeni előttünk, hogy azon régi birodalmak és müveik eltűntek, mint polyva a szél elöl, ha majd iszonyodva tudjuk meg, hogy az óvilág valamennyi nemes müve és fenséges hőstette, minden ildomos politikája, kormányzása és intézményei, amaz ünnepelt nemzetek és idők összes hatalmas, különféle és bámulatra méltó emlékei, minden izlésteljes tudománya, finom művészete, gyönyörű fölfedezései és szellemdus találmányai; minden a bölcsészet, történelem, ékesszólás, költészet, építészet és szobrászat terén felmutatott remekműve oly emberek szelleme- és kezeiből került ki, a kiknek kegyetlenkedései, bűnei és téve- lyei a művészetekben és tudományokban véghezvitt valamennyi tettüket és találmányukat jóval felülmúlták ; oly emberek kezeiből, kik mitsem müveitek ki iszonyúbban, mint balga bálványimádásukat és minden hazugság védelmezését ; oly emberek kezeiből, kik miben sem jutottak oly ügyességre, mint telhetetlen és undort gerjesztő fényüzésök kiművelésében ; oly emberek müvei voltai*, kik a vallástalanságot, erkölcstelenséget és kegyetlenséget valóban roppant és óriási rendszerekké építék fel, melyek az egész földre s összes lakóira árnyékot vetének ! Csodáé tehát, ha minden összedőlt, hogy többé feine támadjon, vagyazassyr, babyloni, aegyptusi, persa, görög és romai fény és szerencse vakító magaslatairól egymásután azon alaktalan omladékok közé hullott, melyek nagyságuk által emlékeztetésül szolgálnak a vándornak, hogy egy hires birodalom Palatinusa hajdan ama dombok között virágzott, melyeken keresztül most utat keres magának. A romai Palatinuson 1*
