Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba
137 Midőn a Pelagiusféle tévtan háborgatni kezdé Britannia híveit, Coelestin pápa, Palladius szerpap hathatós kérelmére Germanus auxerrei püspököt kiildé maga helyett, hogy az eretnekeket szétüzze. Ez, mint a pápa titkára sz. Prosper bizonyítja évkönyvében 5 424-ik évben történt. Britannia hivei lelkesülten fogadák sz. Germanust és Lupus troyesi püspököt, az ö utitár- sát, kiknek hitküldéri működését a pelagianismus kiirtásában igen szép siker koronázta. Ezen egyháznak buzgósága s jámborsága a szomszédok közé is bevitte a hit zászlaját. Ninian sikerrel hirdeté Isten igéjét a déli piktek között, s a romai birodalmat uraló írek szintén az egyház keblébe tértek, vigyany- nyira , hogy mint szintén szent Prospernek évkönyveiből értesülünk , Coelestin pápa maga szentelő föl a fönebb említett romai szerpapot, Palladiust Irföld első püspökének ; ez történt 431-ben. Buttler szent Patrik életrajzában úgy értesít, hogy sz. Palladius először Irföldön hirdette az igaz hitet s azután Sco- tiában. Azonban Irföldnek igazi apostola, kinek az ország általános megtérését köszönhetni, sz. Patrik volt, ki sz. Pál ladius halála után e hithirdetői állomásra rendeltetett. Többé kevésbbé jámbor buzgalommal őrizé meg Britannia a hitet „egészen és sértetlenül“ x), és szakadatlan sorban követték egymást püspökei sz. Ágoston koráig, kit 597-ben küldött Nagy Gergely pápa az angol szászok megtérítésére. Ezen angol-szász egyház alapítása s a csodálatraméltó haladás , melyet Irföld a hit és jámborságban tanúsított, s melynek gyümölcsei mintegy az éjszaki nyár hirtelen érlelése következtében az egész országot egyszerre eláraszták, nem lehet közelebbi tárgya jelen munkánknak s tán egy későbbi miiben fogja foglalkodtatni elménket Azonban ama fenséges diadalt illetőleg, melyet a hit Irföldön ünnepelt, meg kell jegyeznünk , hogy mint Moore mondja, Irföld királyai s fejedelmei, noha maguk még nem sorakoztak is a megtértek közé, ellenmondás nélkül nézték fiaik és leányaik sorakozását. A különben vi szályban élő törzsfönökök békével gyűltek a keresztény lobogó alá ; a büszke druidok és bardok készségesen rakták pogány babonáikat a kereszt lábaihoz, s a Gondviselés különösen ke’) Gildas VII. fej.
