Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Második könyv. Krisztus kath. egyházának megalapítása és behozatala az egész ismert világba
138 gyes végzeténél fogva, mely magában áll az egyháztörténetben , csak egyetlen egy csepp vér sem omlott a hit miatt e szelíd k vess tény forradalom folyamatán, mely néhány év alatt egész Irföldet meghódította az evangélium uralmának. Van-e, ki az együgyű Giraldus Kambrensissel Irföld egyházát kevésbbé tartaná dicsőnek azért, hogy történetének első lapját nem festi a vértanuk , szent Patrik és első papjai- s hittanítóinak vére,— corona martyrii nulla—, vájjon nem lehetne öt ezen ország utolsó hat századai történetének olvasására utalni? Vájjon nem mondhatnók-e szemébe, olvassa meg minden tengerparton, minden messze tájon a számüzötteket, kik kedves hónukból kivetve szenvedik a vértanuság és üldöztetés fájdalmait ? kik országról országra kénytelenek barangolni, de sohasem térnek le azon ösvényre, mely Irföld régi hitétől elvezet ? Habet et pax martyriis suos. Megvan a kemény megpróbáltatásban tanúsított állhatatosságnak is a maga vértanusága, mely ép oly kínos és érdemekben teljes , mint a tűz vagy pallos általi halál. De térjünk most Galliára, hol szent Justin (139 évb.), sz. Iren ( 190 évb.) és Tertullian (200-ik év körül) minden kétséget eloszlató tanúsága szerént, szent hitünk időszámításunk legelső korszakában márdiadalmaskodott. Nem akarjuk eldönteni, vájjon szent Dénes, az athéni senator és araeopagita volt-e az, ki Kelemen pápától küldetvén, a hitet Párisban meghonosította, mint sokan állítják ; vagy valóban csak Márk Aurel uralkodása alatt (161-tól 168-ig) találkozunk-e hitünk első vértanúival Galliában, mint Sulpicius Severus mondja évkönyvében ; elég az hozzá, senkisem állíthatja egy pillanatra sem, hogy akkortájban Gál liában a szilárdan alapult egyházak, melyekre *) Justin, íren és Tertullian hivatkoznak, hirtelen gombák módjára egy éjjel támadtak volna : sőt mindenkinek be kell vallania, hogy érett gyümölcsei voltak azok a bitnek , mely már az apostolok idejében elvetett magból hierarchiává fejlődött. Sz. Cyprian István pápához irt levelében (258-ban) panaszt emel Marrcian arlesi püspök ellen, s hivatkozik Faustin lyoni püspökre és egyéb püspöktársaira (ceteris eoepiscopis) ugyanazon tartományban2). Sz. Pothinus lyoni püspök minden kétségen kivül 177-ben, 90 *) ÍSpuévas Inxbpias. — 2) Epist 6. 7.
