Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
96 TIZEDIK FEJEZET. Zárjegyzetek a pogány műveltségről. Az előbbeni fejezetekben mitsem állítottunk a régi po- gányokról, mi nem volna alapos. A világ történetét Krisztus előtt Mosbeim ép olyannak találta , milyennek mi. „Néhány istennek,“ ágymond, „állatokat, néhánynak embereket áldoztak; a szertartások legnagyobb része esztelen, nevetséges, s közönségesen aljas, ocsmány és kegyetlen volt; az ünnepeket és ünnepélyeket a legféktelenebb kicsapongásokkal és a legnagyobb bűnökkel szennyezték be. E dolgokat még a hamis istenek templomaiban is szabad volt gyakorolni. Erkölcstelen és a legnagyobb fokban istentelen életet éltek, a fő-, közép- és alsé-ranguak is büntetlenül követték el a gonoszságokat meg bűnöket, melyeknek még említésétől is irtózik minden erkölcsös ember.“ Sőt a legműveltebb népek, a görögök és romaiak közt is gladiatorharcokat, ocsmányságokat, melyeket ki sem lehet mondani, házassági elválásokat, melyek minden osztálynak meg voltak engedve, a gyermekek barbar kitevését , a szülés megakadályozását, a rabszolgák önkéntes meggyilkolását, bünbarlangokat, melyek maguknak az isteneknek voltak szentelve, említ,—s mindezen és még más hasonló szokásokat mint mondja, a nyilvános hatóságok tűrték s—azután így fejezi be: „Ha a nép, mely között a törvények, tudományok és a hadászat virágoztak, ilyen volt, milyennek kellett lennie a vad és barbar nemzetek állapotának, kik csak gonosz hajlamaikat követték ?“ Grotius a pogányságot, ennek szellemét és szokásait, a régi korban úgy, mint a legújabb időkben hasonlónak találta. „A pogány isteni tisztelet,“ így ír, „úgy szólván mindenütt telve volt kegyetlenséggel, mint ezt Porphyrius világosan bizonyítja, és az újabb idők tengerészei állítják ; majdnem mindenütt embervért ontottak, hogy az isteneket kiengeszteljék- A romai törvények sem tiltották meg ezt ; Ceres és Bacchus legfőbb ünnepei nagyrészt tisztátalanságból állottak ; az isteneknek szentelt napokat oly szinjálékokkal ünnepelték meg, melyeken
