Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
92 karthagóiaknak és a világot biró romaiaknak volt. Fenyők és dicsőségük elvakit; megmérhetlen seregeiket és kiapadhat- lan segédforrásaikat csodálnunk kell. Öröm és csodálkozás tölti el keblünket, midőn a tökélyt szemléljük, melyet a szép művészetekben és tudományokban , az ékesszólásban és költészetben, a polgári törvényhozásban és a hadikészletekben elértek , szintúgy a festészet-, szobrászat-, zene- és építészetben, mindenben, mi a nagyravágyásnak hizeleg, mindenben, mi a múzsák ajándéka, vagy az ember természetes kívánságait kielégítheti és boldogíthatja. Akkor csak akarniok kellett s igen könnyen, gyorsan és tökéletesen létesülhetett bármely nagy dolog , emberi vállalat s a szttkölködők ügyében tett átalános intézkedés. Eszköz és szellem nem hiányzottak ; volt idő és alkalom is, hogy minden egyes szükség fedezésére nagy fokban létesüljenek terjedelmes és tökélyes jótékony intézkedések, melyek míg egyrészt hatalmuk és nagyságuknak megfelelők voltak, másrészt az emberiség nagy részének szükségeivel is arányban állottak. De ily könyörületes tervek soha sem jutottak eszökbe, ily emberi figyelmet müveit leikök nem ismert. Soha sem gondoltak arra, hogy a földi nyomor egész teljét saját ha- zájokban, hol ezrek sinlődtek szükség-, betegség- és szenvedésben, szemügyre vegyék. Ezen dolgokat mindig kifelejték’, midőn hazájok gazdagságáról, dicsőségéről és jólétéről elmélkedtek. Az igazi felebaráti-vagy legalább csak emberszereteten apogányok nevettek volna, mint valami ártatlan, de mégis igen ritka esztelenségen : Gentibus stultitiam ! Solon, Lykurg és Nurna ép úgy, mint a mongolok és chinaiak törvényhozói, emberek közt laktak, kik ugyanazon bajoknak voltak alávetve, melyeknek minden halandó. De egyik sem gondolt arra, hogy a betegek számára kórodát építsen. A hitehagyott Julian azt képzelé, hogy fölmenti a pogányságot e vád alól, midőn a kath. egyház e sajátlagos dicsőségében részt akart venni. Mint Sozomenes Írja, igen sokat fáradozott, hogy pogány alattvalói között koródákat építsen, de törekvései hasztalanok és sikertelenek valának. A pogányság nem változtathatta meg a pogány világot. Nem létezett a világon közvélemény, melyre hivatkozni lehetett volna; nem volt hang, mely minden nemzethez szólt volna, mint szólt a próféták által a zsi
