Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

87

ének fb'nségének mintegy tükre. Ezen tükröt nem homályosítja semmi szomorú visszaemlékezés, mint nem zavarja a roppant, művészileg faragott és lassanként csúcsba végződő gúla, vagy a gyönyörűen kikerekített és gazdag faragványokkal ékített mausoleum képét, melyre az utas néha-néha visszaemlékezik, ki egykor azon emlékeket a távol vidéken örömmel szemlélte és járta körül, midőn a lenyugvó nap arany sugaraiban fiirödtek, vagy az olasz égen átlebegő hold báj ló fényében úsztak. — Sohasem bátorkodott az emberi gyarlóság szomorú emlékeivel, melyek azok bensejében porlanak, tovább is törődni, hogy megtudja, mily álnok romlás és pusztulás lappang az emberi szépség keblében.

Egyébiránt akármit mondjanak is a mély tudományu férfiak , sokan, kik első nevelésükben a classicus pogánysággal általában megismerkedtek, a gymnasiumból közönségesen csak homályos fogalmat hoznak magukkal a pogány hitrege Ízetlenségeiről, és azon iszonyú kegyetlenségekről és undorító bűnökről, melyeket az ókor néhány nagy emberében találunk. De ezek úgy tűnnek fel előttük, mint a foltok a napban, ama különben homály nélküli classicus dicsőség fényének közepette. A mi keresztényileg képzett korszellemünknek rendesen legkisebb fogalma sincs azon földi boldogtalanság- és társadalmi nyomorról , melyből az isteni hit az emberiséget kiragadta és melytől még most is megóvja. A mostani hitetlenség keletkezte óta azon emberek , kik a keresztény boldog helyzetét le akarták alacsonyítani, lelkesült bámulóivá lettek a régiek felvilágosult- ságának és sokoldalú műveltségének, és ha nem akarnák is az élces Erasmussal Sokratest a szentek sorába igtatni, mégis a régiek általános romlottságából oly kivételeket kívánnának tenni , melyek az ókor egész társadalmi rendszerének általános elitéltetését megakadályoznák.

Ha némelyek a legjobb szándokkal tett kísérletek után a pogány maradékok még romlásnak indult tömegéből időről időre itt-ott egy-egy jeles alapigazságot vagy elvet hoznak napfényre , mely a természetes erényességgel megegyez, vagy a természeti igazsággal egészen nem ellenkezik, az jeligévé, közmondássá válik, azt egyik naplóból a másikba Írják, meg magyarázzák és értelmezik addig, míg az érvvé (ex pede Her-