Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
82 lyekre szorítkoztak, utóbb a miiveit világ minden részében kedvencmulatsággá lennek, az egész földön elterjedtek s a pogány műveltség- és elöhaladással lépést tartva, mindig nagyobb pompával és gyakrabban tartattak, mig végre a tetőpontot érték el. A pogány és classicus műveltség utolsó és legfényesb korszakában ezen több mint barbar látványok köztetszést arattak nemcsak Romában, hanem mindazon tartományok fővárosában, melyek képesek voltak amphitheatrumot emelni, Európában ép úgy mint Kisázsiában és Afrikában; Lyon, Arles, Nismes, Trier, Milano, Ravenna, Karthago, numidiai Caesarea, Alexandria, Tyrus, Heliopolis, Antiochia, Smyrna, Ephesus, Nico- mediában s több más nagyobb, sőt még kisebb mezővárosban is, mint pl. Pompejiben, hol szintén voltak gladiatorjátékok. Kétséget sem szenved, hogy ezen játékokban az iszony és vadság tetőpontját érte el, de ép oly kétségbevonhatlan , hogy mindennek dacára ezen játékok a művelt osztálynak, mely a polgáriasodon világban irányadó volt, legkedvesebb mulatságát, legkeresettebb és legcsodáltabb kedvtöltéseit képezte az Isten egyházának alapítása előtt. Mily előjáték és előkészület arra, hogy a világuralom minden tartományának fő- és egyéb városaiban, a kisebb és na' gyobb színkörök fövényén, mint harcosok—az Isten fiának hü kő- vetői : a vértanuk léptessenek föl ! A kik az ily viadalt mint mesterséget űzték, azok közül némelyek elfogott barbárok, vagy a csatában elfogottak gyermekei voltak ; mások benszülöttek» kiket szüleik kitettek, vagy korán eladtak, s az idomitást, a fárasztó gyakorlatokat és a szoros életrendet kiállották, a mi által egyes kereskedők egész sereg ifjat idomítottak a kflzdho- mok szomorú szolgálatára. Némelyek reményvesztett szerencsétlenek voltak, kik hogysem éhen haljanak, mint Tatian mondja, többnyire eladták magukat a gazdagoknak, hogy azok őket a színkörben tetszésük szerént használhassák iszonyú játékaikra. Innét lehet fogalmunk, mily utálattal viseltethettek a pogányok a mi szent vértanúink iránt, hogy a gladiátorok közt mutattak nekik helyet, kik közönségesen gonosztevők, foglyok, szüleik által kitett, vagy egyébként szegény és megvetett emberek voltak ! Seneca, ki ezen kor elején, oly időben élt, midőn a szin-
