Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
83 kör mulatságai hír, kedveltség és egyéb tekintetben minden más időtöltést fölülmúltak , munkáinak különféle részeiben ezen irtózatos „játékok“-ról, mint azokat a latinok nevezek, több részleteket hoz fel, mint a mennyit kívánnánk. Más pogány irók, pl. Livius és Xipkilinus, még irtózatosabb dolgokat említenek , s a leggonoszabb adatokat, melyeket e részben pogány irók hoznak fel, fájdalom ! még Tertullian, Tatian, Athenagoras , Arnobius és Lactantius is megerősítik ezen iszonyú szokások elleni haragos fölkiáltásaik által. Azon bánásmód, melyben vértanúink részesültek, úgy látszik csak folytatása volt annak, a mi a gladiátorokkal történt. „Mihelyt az emberek, kik arra voltak Ítélve, hogy vadállatokkal harcoljanak, úgymond Seneca, a színkörbe hozattak, a nézők ellenségei lettek a viaskodóknak, és mitsem kívántak oly forrón, mint azokat mi- nélelőbb leölve látni.“ *) Ha a vadállatok által széttépett, összemarcangolt áldozat a színkörből kihurcoltatva, még némi életjelet mutatott, a fiatal athleták a spoliariumba vitték , hol ezen nyomorult tanon cok azon maradékokon űzték vad mesterségüket, melyeket a vadállatok meghagytak. „Ki az,“ így szól Seneca, hidegen célozva ezen ismeretes szokásra „ki az, ki életéhez oly bolond módra ragaszkodnék, hogy örömestebb hagyná elmetszetni nyakát a spoliariumban, minthogy kevéssel elébb a színkörben meghaljon?“ 2) Xiphilinus Commodus császár életének leírásában beszéli, hogy ha a harc a gladiátorok közt soká nem dőlt el, annyira megharagudott a császári szörny a harcolókra, mivel egymást gyorsabban meg nem ölték , hogy a szerencsétleneket összkötteté, hogy így haláluk annál gyorsabban eszközöltessék. Lactantius pedig, ki megtérése előtt szemtanúja volt az ily színjátékoknak, egész biztossággal állítja, hogyha a gladiátoroknak olyannyira egyenlő erejök volt, hogy a viadal szokatlanul sokáig tartott, a nézők egyhangúlag uj vívókat kívántak eléhozatni, hogy azon kívánt pillanat, melyben vért és sebet láthatnak , késedelmet ne szenvedjen. „Ha bármely harcoló pár egyike rövid idő alatt el nem esik, az egész gyülekezet dühöngve kel ki ellenük, s más párnak kell kiálla-» ') Lib. I. c. 2. de Ira. — 2) Ep. 94. 6*
