Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)

Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt

80 utóbb az emberáldozat helyettesítésére élettelen alakot és fák­lyát használtak. S ezen szertartás végzésére egy Vesta-szüzet választottak. ') Nemsokára látni fogjuk, mint bánt rabszolgái­val még maga Cato is, s mily nyomorultan engedték őket el­veszni a Tiberis szigetén. Justin és Tatian azt állítják , hogy a kath. egyház alapítása előtt mindenütt uralgott a rabszolgaság. A rabszolga nem is igen számíthatott emberi bánásmódra, miu tán rendesen a pogány világ ama leggyengébb népei jutottak a szolgaság járma alá, melyeket, mint Niebuhr találólag meg­jegyzi, azon természeti képtelenség tett barbárokká, hogy a törvények uralma a nyomor legszélsőbb fokán találta. Sza­badságuk s vele minden reményük elenyészett ; a lovagok tet­ték a nemzet zömét ; a köznép a legalsóbb szolgaságban nyö­gött A nép annyira elszegényedett s oly annyira el volt nyom­va, hogy nagyobbrészt a hatalmas nemesség szolgálatába sze­gődött. Galliának többi népe szintén elvesztette függetlenségét ; az egyedüli szabadság, mely számukra megmaradt, a törvény hiánya volt. Egyes ember csak is egyedül az ország nagyjai­nak oltalma alatt élhetett biztosságban, a gyengébb törzsek pedig csak úgy, ha egy hatalmasabbnak hódoltak, míg végre a felette önkényileg gyakorolt kényuralom elviselhetlen vissza­élései , s a zsarnokaik iránti határtalan gyűlölet egyeseket, úgy mint egész törzseket, szabadulásra ösztönzött, de csak azért, hogy maguknak uj, de ép oly szívtelen urat keressenek. így éltek ők folytonos viszálkodás között és elvadultak. Mint valóságos vadak semmisítették meg azon országok lako­sait, városait s szántóföldéit, melyeket igájuk alá hajtottak. A meggyilkoltak fejét levágták, s hajuknál fogva lovaik sörényé­hez kötötték; ha a legyilkolt épen előkelő volt, annak fejét házaikra szegezték fel, s örökség gyanánt őrizték , a mint a műveletlenebb kor nemessége a szarvas tülkökkel szokott tenni. Valahányszor közőlük egy nemes meghalálozott, máglyája kö­rül kedvenc szolgáit és kegyenceit mind megégették.2) Ily ke­veset törődött Európának legtöbb régi lakosa az emberélettel és szenvedésekkel, még a kath, egyháznak dicsőségteljes dia­dalkorában is, mely ily nemzetek között honosult meg, *) Lact. Inst. I, 21. - %) Caes. de Bello Gallico.

Next

/
Thumbnails
Contents