Manahan Ambrus: A kath. egyház diadala az első századokban - 27. évfolyam (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1864)
Első könyv. A művelt világ állapota Krisztus előtt
79 ünnepet ékesítsék ; mind jó ismerősei s nébányan közülük egykor bizonyosan meghittjei és barátai valának ...............Néhány perc, s e háromszáz férfiú, a romai nemesség virága, nincs többé, de Suetonius ezen jelenetre vonatkozólag megjegyzi: „Tudomásul vettem, hogy március 15-kén Octavius Augustus parancsára mindannyi megöletett az oltár körül, mintha csak háromszáz juh, bika, vagy ökör lett volna, — hostiarum more mactatos.“ Julius Caesar maga beszéli, hogy ha a provinciákba megyünk, tapasztalni fogjuk, hogy Galliában valamely gazdag férfiúnak a legköltségesebben felszerelt temetését sem tartották teljesnek, hacsak valamennyi kedvenc rabszolgáját és kegyen- cét máglyája körül meg nem égették, hogy a temetést valóban pompássá tegyék. *) Caesar ezenkivlil azt is említi, hogy a gallok a druidák parancsára, kik vallási szertartásaikat rendezték, Merkurnak; kit Tentanesnek is neveztek, emberi lényeket áldoztak. Eközben Roma, a világ úrnője századokon át nem szűnik meg a pogány bálvány-imádás iszonyatosságát a nemzetek szeme elé állítani. Kevély Tarquin korától fogva, úgymond halikarnassusi Dénes, az albaniai halom vérrel festett homlokát emelé Roma és az egész Latium fölé; s ezen véres emberáldozat, melyet Jupiter latialisnak nyújtottak, még a haldokló pogányság alatt sem szűnt meg, hanem tartott egész a keresztények üldöztetésének végéig ; Laetantius, Constandus fiának nevelője ugyanis azt mondja, hogy ezen szokás az ő idejében még fenállott,') s állítását Porphyrius és Eusebius megerősítik. 3) Egy régi romai monda, akár igaz, akár nem, azt mondja , hogy midőn Romában egy ostrom alkalmával éhség ütött ki, minden férfit, ki a hatvan évet meghaladta, a Tiberisbe fulasztottak. Ezen eseményre vonatkozólag Niebuhr azt jegyzi meg, hogy az a kegyetlenségnek oly ténye volt, mely ahelyett, hogy a régieknél hallatlan lett volna, Keosban állítólag törvény által meg volt szabva, sőt még a sziget partjain jóval túl is el volt terjedve. Annyi bizonyos, hogy Jupiter megen- gesztelésére régente a milvi hídról embereket dobtak le, míg d Lib. VI. c. 9. de Bell. Gall. — 2) Div. Inst. I. 21. — 4) De Laud. Const, cap. 13.
