Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
88 regből. Mert valóban kell, hogy ritkaság legyen egy ily ur „mint a fekete gyémánt,“ minthogy senki sem lesz pappá, ha józan esze van. Annyit mondhatok vigasztalásodra , hogy a püspök úgy sem adna számunkra házi papot.“ „Vájjon, kértél-e már tőle?“ „Oh nem! nem szoktam olyasmit kérni, a miről tudom, hogy nem kapom meg.“ „Attól függ, miként terjeszti elé az ember kérelmét, s mily okokkal támogatja. Én azonnal kész volnék kérni, csak nyernék tőled engedelmet.“ „Előbb mégis csak kápolnának kellene lenni — s ezt itt — aligha el nem teszszük az útból, minthogy az istállókat szükségkép nagyobbítanunk kell!“ mondá Oreszt s lovaihoz ment. Korona szive közel volt a kitöréshez , s forró könyük remegtek pilláin. De hirtelen eszébe jutott, miszerint nem méltó ama kegyelemre, hogy házában a szent titkok ünnepeltessenek, s az ifjú heves szív felháborodása lecsillapodott. Az alázatosság iskolájába lépett, s mindinkább gyakorolta magát a szentek ama mesterségében, melyet a zsoltáros e szavakba foglal: „Nyomd el szivedet és tűrj.“ Oreszt Interlakenben hallá, hogy Judit e télen Párisban az olasz operában fog énekelni. A carne- val idején egyszerre avval lepi meg nejét, hogy ő neki most két hétig Párisban kell mulatnia, s Korona ez időre Windeckre mehet. Korona fájdalmasan rezzent meg ennek hallatára. Bármily kevés öröm
