Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

77

az ember erényre ; mert az erény énünknek minden irányban való korlátozása. Oreszt ellenben énjét, mint valamely igen drága és nemes növényt, minden irányban ápolá, s igy énje az erkölcsi világban méregfává lön, mely kiöl minden életet, ha közelébe jön. Pillanata eléggé elragadá őt Korona kedvessége, bogy különféle jószándékot tegyen föl magában és házas állapotát azon határozattal kezdje meg, miszerint Juditot többé nem akarja látni.De— a mint mindig történni szokott — ha az ember nagy dolgokat tesz föl magában, seregesen merülnek föl az oly körülmények, melyek határozatait megingatják. Ez egészen rendén van ; mert hogy bizonyodnék be jónak a föltett szándék próba nélkül ? Ki azonban nem hajlandó arra, hogy föltett szándéka mellett hiven megmaradjon, az hallatlan rósz sorsa s a körülmények kényszerítő ereje ellen kel ki — és szándokával felhagy.

így tett Oreszt. Mindjárt egybekelése után útra kelt Koronával a berni fólvidékre és Interlakenben Judittal találkozott— fekete napjával, mint öt nevezni szokta. De az hideg és kevély volt s egy sugarat sem bocsátott reá. Nyilvános találkozásukkor reá sem nézett, és midőn meg akará öt látogatni, el sem fogadá. Ez épen elég volt, hiúságának megsértése-, de egyszersmind kielégítésére is. Judit ha nem is volt szívig sértve, legalább meg volt bántva, tehát nem vala iránta közönyös. Minél hidegebbnek mutatá magát Judit, annál hevesebbé vált Oresztben az inger e hidegségnek legyőzésére, mely csak paizs