Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
78 volt Judit szive körül — mint ö reméllé, s mit Judit néha mintegy csendes villámláson keresztül sej- díteni engedett. Korona még Interlakenben, midőn még alig múlt el három hete, hogy egybekeltek,, látá öt Judit bilincseiben, önmagát pedig azon mellőzésben, mely ezután osztályrésze maradt. Különösnek tetszhetnék az, bogy oly fölületes jellem, mint Oreszt, ki különösen csak azon volt, hogy életpoharából a habot szörpolje le, ily emésztő szenvedély rabja lön ; de egy részt igen makacs volt, ha arról volt szó, hogy az után járjon, mit boldogságának nevezett — miként vannak vadászok, kik vadászaton csak úgy égnek a hévtől, különben pedig egész hidegvé- rüek — más részt, fájdalom ! a szomorú tapasztalás mutatja, hogy nem ritkán az olyanok, kik minden szent viszonyban terhet találnak és rabságot látnak, szentségtelen viszonyok által egészen bámulandó módon hagyják magukat lebilincseltetni. Természetes büntetése ez fonákságuknak : nem akarák akaratuk nemes szabadságát gyakorolni, azért nem szabadok s pedig oly mértékben, hogy rabságukat legjogszerübb és természetesb dolognak tartják a világon. Korona sokkal tapasztalatlanabb s ártatlanabb volt, hogysem e gyászos tévelygésekről fogalma lehetett volna. 0 Oreszt iránt legkisebb hajlamot sem érezve, engedelmeskedék atyja óhajának, és ha valaha a szerelemnek álma átvonult is ifjú szivén, nem Oreszt volt, ki azt előidézte. De azon erős elhatározással nyujtá neki kezét az oltárnál, hogy őt keresztény
