Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
7 ti nására nem tud fölemelkedni ; csak a mulandót becsüli, csak anyagi érdekeket ismer, csak oly hajlamokat, törekvéseket ért meg, melyek földiek. A föld porához van bilincselve, ö a bűn szolgája. E benső állapot rémséges árnyékot vet az emberre, az örök halál árnyékát, mely lassankint, fagyasztóan és semmi- sítöen huzédik lelkére s közte és Isten közt szétterül. Ez elöl a kegyelem minden áradata visszavonul ! ezen kialszanak a magasabb világosság sugarai ! ez az oka, hogy lassankint nemcsak a természetfölötti élet, hanem az ember magasabb tehetségei is elsatnyul- nak. Értelme elhomályosul, szive megkövül, elméje elgyöngül. Képtelen lesz minden ismeretre, mely az anyag körén kívül esik. Méltóságától megfosztott lelkét bukott természetének börtönébe temeti. így állt a dolog Oreszttel. Jelszava : élvezni a jelent ! oda vitte, hogy a legszebb életnek sem örvendhetett és még szerencséjét sem tudta élvezni. Azt, hogy a szerencse áldozatot követel, s a viszonyok kötelmeket szülnek, fölötte terhesnek találta, mi pedig terhére volt, azt kerülé. Onmegtagadást, önmérséklést soha sem gyakorlott, szilárd, egészséges akaratra soha sem tett szert. Szeszélyei- s ötleteitől, hajlamai- s pillanatnyi befolyásoktól hagyá magát ringattatni. így néha-néha valami jót is akart; csakhogy ezen akarat nem volt kitartó. Jó gerjedelmek nem teszik jóvá az embert! ezen szellő gyöngébb, hogysem hajócskáját megindíthatná, ha zátonyra akadt. Csak komoly állhatatosság és fáradhatlan önmegtagadás által juthat
