Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

4

az összezúzott trónok, hanem az összetört bérkocsi, a mostani szabadság védfala fölé tűzzön.“

„A szabadság a nép java,“ feleié élesen a gúnyolt. „Elég rósz, ha ti azt utcai sárban hagyjátok fetrengeni a helyett, hogy aranyos termeitekbe vennétek föl.“

„Önnek már mindig civakodnia kell Fiorinóval, Oreszt gróf?“ kérdé Judit.

„De, Signora, ő becsületes német és Florentin a neve,“ mondá Oreszt. „Már ezerszer mondtam azt kegyednek. Kapitány Florentin a neve.“

„Oh, hiszen én azt igen jól tudom,“ válaszolá amaz közönyösen. „Hisz ö már három év óta hű titkárom és ügyvezetőm ; azonban a Fiorino név nekem jobban tetszik és könnyebben is lehet kiejteni. Csak folytassa Németország fölötti jeremiadjait Fiorino ! én azokat igen helyeseknek találom. Egy angol iró a németeket „a gondolkozók népének“ nevezte. Vájjon bókot akart-e ez által nekik mondani, nem tudom ; nekem azonban ezen örökös német fejtörés, bölcselkedés és elvont számítgatás mellett mindenkor Hamlet herceg hires magánbeszéde jut eszembe. A németek gondolatlassusága •— hogy ezen Hamletiéi szóljak — átszivárog tetterejükre és ez által az akarat erélye, a jellem eredetisége, mely kettő pedig a etterö alapját képezi, megtörik.“

„Mily értekezleteket tart kegyed a németek fölött Florentin jeremiadjainak következtében !“ kiáitá Oreszt.