Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

59

pedig a pápai követ által — a mi haragomat természetesen megint rettentően fölingerlé. A vén, gyönge romai papifejedelemnek mindenütt vannak követei, egyháznagyok- és világi uralkodóknál, és mint tisztelik őket! míg az igazi, a republicanus Roma fejeit egy Mazzinit, egy Garibaldit, mint forradalmárt, száműzik, megvetik, gyűlölik ! Nem tetszett továbbá a nép vig hangulata sem, mely a nagy mise után mint tarka, ezerszinü ingó szőnyeg vonul el a téren, a hegy lejtőjén, meg az utcákon. S ah! pedig mily ártatlan öröm vala ez ; ki voltak békülve Istennel, az angyalok éltető eledelét élvezték : s most bizalmasan összetelepedtek a családok, az atyafiak, a községek a gyöpre a kút körül, a vendégszobákban, — a hol épen helyet találtak — sa csekélységet, mit magukkal hoztak, vagy nagy gazdálkodva vásároltak, elkölték. Kinek mije volt, megosztá a szükölködövel ; megvendégel a nyomorékot, a koldust, Hogy ne örvendtek volna ezek ! hisz itt mind együtt valának, kiket Krisztus a földön szeretett, kiknek a mennyei boldogságot megígérte, a tiszta szivüek, a lelki szegények, a szenvedők, az irgalmasok. De én nem tartoztam az Isten e jó gyermekeinek országába, s azért haragudtam reájok.“

„Hogy némileg szórakozhassam, sajátságos ötletem jött. A sekrestyébe menvén engedélyt kértem, hogy az orgonán játszhassam, minthogy jelenleg pár óráig nem lesz isteni-tisztelet : én romai zenész vagyok, mondám, s az orgona tulajdonképeni szakmám.