Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

«ággal alkudozni. Aztán elhagytam a templomot, szállásomra mentem s aludni akartam. ;De épen nem sikerült. Részint valóságos gondolatrohamok tártának ébren, részint a zarándokok zavartak, kik új csapatokban jöttek s a nélkül, hogy szállást keresnének, egyenesen a templomhoz mentek és a lépcsőkön tanyázva olvasót és litániákat imádkoztak és türelmesen várakoztak, mig reggeli két óra tájban az ajtók meg nem nyíltak s őket a lelkek Bethesda tavához — a gyónás szentségéhez bocsáták. Ha pár percig aludtam, kimondhatlanul jól esett, mert a zarándokok leirhatlan s felejthetlen éji imája folyvást böl- ■csödalként suttogott fölöttem. Három órakor minden harang megkondult. Oly gyorsan keltem föl, mintha csak egy pillanatot sem mulaszthatnék el az ünnepélyből, s a templomba siettem ; nem ájtatosságból, hanem azért, mert már mi művészek mindenféle ger- jedelmet kedvelünk, nemde Signora? De a mint már történni szokott, mikor azokat keressük, nem találjuk föl.“

„Négy órakor kezdődött az isteni tisztelet. Az egész templom s valamennyi kápolna ki volt világítva.“

„ A főoltárnál az apát mondá a szent misét, a többieknél pedig a szerzetesek és vidéki papok. Azután •ezeren meg ezeren részesültek a szent áldozásban. Az Ur testének kiosztásában idönkint szünetet tartottak. De aztán ismét néptenger áradt az Ur asztala köré; újra megjelent az áldozár s megtöré az élet kenyerét. Tiz órakor ünnepélyes főpapi mise tartatott — és