Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

51

itt egész csöndben, nyugalom és rendben együtt időzött ! és micsoda gondolat volt ez? Talán Carneval-me- netet, vagy lóversenyt , vagy vasút megnyitást, vagy valamely hercegnő bevonulását akarták látni ? aranyat akartak-e ásni, mint Kaliforniában, vagy gyémántot keresni, mint Peruban? — Oh nem! ők itt imádkozni akartak. Egyik sem zavarta a másikat, egyik sem volt terhére a másiknak, egyik sem ügyelt a másikra; kiki saját belvilágába volt mintegy elmélyedve, a külsővel pedig mindnyájan tökéletes egyetértésben valának. Signora, meg kell vallanom, ez eszményi lélek-egyesülés rendkívülien meglepett ; különösen mivel bizonyos hazafias ünnepekre emlékeztetett, melyeket hat vagy nyolc év előtt 1 tornában ültünk meg, s mert ezeknek összehasonlítása amaz egyesüléssel a mi bachanaliáinknak nem vált előnyükre. Ekkor, hogy magamat minden szelíd benyomás ellen fölvértezzem a szemtelenséghez folyamodtam. Ezt sokszor szerencsésen gyakoroltam már. Zsebbe tett kezekkel, szivarozva, lorgnonomat szememre illesztve járkáltam, s a népet nézegetém. Valóban erőteljes férfiak, fiatal legények, szép csinos ifjú lánykák voltak, és nem csupa nyomorék, öreg és vén boszorkány. De a fiatal lányokról azt gondoltam : oh, ti itt vőlegényért, s az ifjakról ; és ti szeretőtök kegyéért , és a férfiakról : és ti a nagy sorsjáték megnyerése- vagy elvirágzott feleségtek haláláért könyörögtök ; és naplopók vagytok valamennyien. De ha valami vén anyókára vagy fáradt öregre akadtam, kik *■ 4*