Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

50

ül, melyet önmaga emel; oly koronát hord, melyet önmaga fűz; abban az isteni tiszteletben részesül, melylyel maga tömjénez önmagának; szive óhajai szerint él, melyek természetesen szintoly magasztosak mint eme sziv — se mellé Italia boldoggá s Roma az istenuralom központjává lesz.“

„Ily s ezekhez hasonló magasztos érzetek dagasz- ták keblemet, 6a méltóságom s bölcseségem kevély öntudatában mint lappangó kis istenfi járkáltam a szegény s együgyű emberek között, kik még az én magasságomig föl nem emelkedtek s mint valami nép- vándorlás áraszták el Einsiedelnt. Számtalan csapat a legkülönbözőbb, itt falusi, ott városi, amott sajátságos nemzeti öltözetben, különös színezetben és választékos eredetiségben egy tömeggé olvadva hullámzott az utcákon át a nagy térre, hol különváltak és el- széledtek; a szökökutnál ittak; a kereskedő boltokat nézegették; a hegy lejtőjén tanyáztak, vagy a templom ajtajához vezető széles lépcsőkön haladtak föl. Volt itt nép Svájc minden katholikus cantonjából és minden szomszéd tartományból : Felső-Bajorhonból, a Svábföldröl, a badeni felföldről, Elszász-és Lothrin- giából, német és olasz Tyrolból. Hall itt az ember beszélni németül, olaszul, franciául, s a romai nyelv legkülönfélébb származékain, s láthatni arcokat és viseleteket, melyek az erkölcsök, szokások, életkörülmények épen oly nagy különféleségére mutatnak. Nem volt-e rendkívüli, hogy annyi ezer ember, a világ minden tájáról, ugyan egy gondolattól indíttatva,