Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

2

Montblanc képezi, úgy emelkedik ki mint fehér márvány szobor a virágos kertben.

Alkonyodott ; a nap hanyatló félben rózsaszínű fátyolt vetett a hegyekre, mialatt a Montblanc örökös hava izzó rózsafényben tündöklött. A tó közepén, honnan a Montblancra teljes kilátás nyílik, csónak úszott, csupán a susogó haboktól ringatva, minthogy a hajósok bevonták evezőiket. A csónakban néhány férfi és egy nö ült. Ez utóbbi fehér köpenybe volt burkolva, mely magas, karcsú termetét inkább kiemelte mint eltakarta, s melynek csuklyája fejére volt huzva. Komoly, fekete szemei mereven függtek a Montblancon ; legkevésbbé sem törődött az urakkal és beszédükkel. Egyébiránt kettő ez urak közöl ép oly hallgatag volt mint a hölgy, habár ők nem voltak elmerülve a természet varázs tüneményének szemléletébe. Végre igy szólott az egyik hozzá :

„Signora Giuditta !“ — megszólítását azonban ismételnie kellett, míg az csuklyáját kissé hátratolva és a nélkül hogy feléje fordulna mondá :

„Mit kiván, Oreszt gróf?“

„Kegyedet hallani, minthogy megfoszt bennünket a szerencsétől, hogy arcát láthassuk.“

Mintha ezen felszólítás hangulata nyilvánítására adott volna okot: Judit azonnal a Schubert compo- sitiója által oly híressé lett „ V á n d o r d a l“-t kezdé énekelni.

Valamennyi dalszakot végig énekelt. Lélekze-