Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az utolsó windeeki
486 „De az áldozatok különfélék. Uriel gróf Windecken is bemutathatja azokat.“ „Atyám ! mindenki saját módja és felfogása szerint hozza meg áldozatát. Midőn előbb mondta, hogy kedves függetlenségét csöndesen magának tartotta, igy szólt az én lelkem : ezt cselekszem én is, és pedig még sokkal nagyobb fokban, mert munkátlan- ságban fecsórlém el napjaimat, melyeket Isten a végből adott, hogy neki szolgáljak.“ „Szolgáljon neki a világban Uriel gróf.“ „A világ, atyám, úgy össze van korhadva, ösz- szemálva, hogy minden lépten-nyomon hazugsága s érzékiessége hamvaiba sülyedünk, és rajta csak az által segíthetünk, ha árjain kivül tartózkodva, a hajótörést szenvedőket s az úszásban lankadókat megmentjük. Ha az elveszett lelkek tömegét nem ellensúlyoznák mások, kik a kegyelem segítségével a világgal épen ellenkező utat választanak — szóval, kik úgy cselekesznek, mint ön atyám : mivé lenne akkor a kereszténység ? 1“ „Én nem vagyok utolsó windecki, Uriel gróf ! Kapucinus csuhában tűnjék el az ? !“ „Atyám! a Scipiók, aPlaviusok, az Aemiliusok ugyancsak egészen más nevek voltak, mégis eltűntek a kereszt árnyában, a kereszténység keletkeztével !“ „Lenne inkább jezsuitává ! ön oly finom műveltségű.“ „A világszellem gyűlöli a jezsuitákat. E gyűlöletben van valami, a mi szeretetemnek hízeleghetne,
