Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az utolsó windeeki

487

A kapucinust megveti a világszellem : megvettetést csak Isten kegyelmével viselhetek el — és mivel e kegyelemben akarok élni és halni, kapucinussá leszek.“

„Ohó ! Uriel gróf! Úgy látszik, már alaposan megfontolt mindent.“

„S még sem határoztam el magam . . . csak itt, a vértanuk helyén, kiknek vére érettem is folyt s engem is követésre buzdít.“ . . .

„Amen !“ mondá pater Bonaventura.

* *

*

Négy év múlt el ez események óta.

Judit a Sionról nevezett „Mi asszonyunk“ szerzetbe lépett. Thais néne a neve. Egészen felemészti magát a lelkek iránti szorgoskodásban ; csupa önfeláldozás, alázat, áldozatkészség. Soha sem látták még mosolyogni ; a halál sápadtsága soha sem távozik arcáról. — Két hulla közt megy el útja.

Uriel próbaéveit s hittani tanulmányait Romában végzé, azután a kapucinusok missiójára ment Amerikába.

Florentinre nézve, ki nyomoru életmódját még mindig folytatja, mindeddig áll, hogy : Lassan jár az

Isten malma.------------- 0 úgy adta át magát a világ

alásiilyedö irányának, mint amazok a feltörekvőnek.

Korona atyjánál van Windecken. Az istetií gond- viselés azon helyre vezette vissza, mely neki a földön legszebb volt. Gyöngéd befolyása s a múlt ke-