Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

46

rából. Einsiedeln nevét egy remetétől s az Isten anyjától vette. A kilencedik században Meinrad, egy sváb gróf fia a vad rengetegbe, e forráshoz menekült. A család kincseiből semmit sem vitt magával, mint egy kis Mária-szobrot, mely előtt imáit szokta volt végezni. Maga iránt — mint a szentek bünbánatból — kérlelhetlenül szigorú vala, azok iránt pedig, kik nála szorongattatásaikban tanácsot, vigaszt kerestek, szeretetteljes könyörületet gyakorolt. Mennyei fölvi- lágosításokban részesült, melyeket arra fordított, hogy az emberek közt Isten országát terjeszsze. Gonosz sihederek a szenteket soha, sem az első, sem a kilencedik, sem a tizenkilencedik században nem szerették. Gonosz sihederek verték agyon Meinradot is, ki őket vendégszeretettel fogadta. A legenda — e költői arabesk a történelmi kép körül — azt mondja : Két holló, Meinradnak e pusztaságban társai, a gyilkosokat szörnyű károgó s- és vad szárnycsattogtatással hegyen, völgyön s tavon át, egész Zürich városának egyik vendéglőjéig lépten-nyomon követte s ez által jöttek a gonosz tettnek nyomára. A vendéglő mai napig is „a két holló“ cimet viseli, s az apátság is fölvette őket címerébe. Meinrad cellája az Isten anyjának szobrával együtt mély tisztelet tárgya maradt.Ájtatos emberek jöttek közelről s távolról, hogy azon helyen imádkozzanak, melyen ö annyit imádkozott, s hogy vele, minden szenttel s a szentek királynéjával — a boldogságos szűz Máriával szellemileg egyesülve , Isten kegyelmét leesdekeljék, lesir-