Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

45

„Szerzetesek,“ mondá Judit vontatva. „Hogyan tehettek hát mégis annyi jót?“

„Oh te korod valódi leánya!“ szólt Lelio. „Lássa kegyed : épen mivel szerzetesek azért tesznek annyi jót. Tanítványai, szellemi fiai ők ama Benedeknek, kit az a csodaszerü szeretet, az Isten iránti szeretet szállott meg ; s a fiuk atyjok hajlamait, tulajdonságait öröklik— ezt kegyednek meg kell gondolnia.“

„Mily osztályrész ez az emberek iránti szere- tetböl, hogy még tizenháromszáz év után sem apadt ki!“ mondá Judit gondolkodva. „Miért nem járnak az ön divatos népbarátai és világjavítói e szerzetesekhez iskolába Lelio?“

„Azt im megmondom kegyednek : azért, mert mi, új apostolok, a kereszt tanát, mely megalázódást, sanyargatást s önmegtagadást követel, ép úgy gyűlöljük és kerüljük, mint a hogy Benedek fiai azt keresik és szeretik ; és mert az ö szent és áldást árasztó tevékenységük a mienket, mely szentségtelen és romlást okozó, néha, bár szándékos célzás nélkül, kárhoztatja ; miért is üldözzük azokat, kiket követni nem akarunk. — Ez azonban még mind csak bevezetés ahhoz, hogy elmondjam, miszerint Einsiedeln benedek- rendü apátság, s a jámbor szerzetesek most úgy, mint tizenháromszáz év előtt, az emberiségben szolgálnak Istennek : imádkoznak értük, tanulnak miattuk, oktatják őket. Nem irtanak többé erdőt, sem mocsárokat nem szárítanak ; hanem a helyett a sziveket művelik, s a lelket szabadítják ki a bűnök mocsárá