Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

44

folyton nagyobbak, számosbak s terjedelmesebbek lettek. A gyengéd fiúcska az anya ápoló szeretetét, a tudományok után sovárgó ifjú a tudományok tanítóit, s a világtól elfordult kedély az emberi szellem leg- fönségesb virágának, a magasztos askesisnek mestereit találta föl bennük. Egy födél alatti társas életükben, személyes igényeik, a sovány táplálék- s egyszerű öltözeten túl, nagyon csekélyek voltak. Minden vagyonukat, melyet a szűkölködő , a beteg, az utas vagy zarándok igénybe nem vett, kéziratok megszerzése, könyvtárak alapítására fordították, s ezek főn- tartása , tökélyesbítése, lemásolása s kimondhatlan fáradsággal járó megfejtése képezé ez alázatos férfiak működésének legnagyobb részét. Nem ohajták ök a szegény dicsőséget, hogy nevüket valamely kézirat alá jegyezve lássák; Isten dicsőségét ohajták ! melyet mindaz elémozdít, mi az embert nevelésében természetfölötti célra — oly célt értek itt, mely a földgömb határain túl esik — képezni segíti. Ilyenek voltak, ilyenek ök most is.“

„De kik ezek a nagy tettek s alázatos szív fér- fiai?“ kérdé Judit.

„Oly férfiak ők,, kiket most megvetünk, kigu- nyolunk, üldözünk, rágalmazunk, megtámadunk, kik fölött é n emnek teljes magasságában réges régen pálcát törtem, s kinyilatkoztattam ; hogy nem méltók arra, miszerint fölvilágosult napjainkban létezzenek.“

„Kedves Lelio, ön félrebeszél !“

„Épen nem, kedves Judit ! mert hisz e férfiak szerzetesek! Benedekrendü szerzetesek.“