Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Lelio
38 mennyi a világuraloméri küzdő Carthagóféle vetély- társ legyőzésével.“ „Tudom/1 szakasztá félbe Judit, „ön a jövő ilyetén alakulásáról sokszor legnagyobb lelkesedéssel szólott ellenem, de minthogy most már hiszem, hogy minden embernek megvan a maga rögeszméje, agyréme, szeszélye : az önén nem is csodálkoztam. Ha azonban nem egy általános, ős szeszélyből indulnék ki, úgy valóban tébolyodottnak kellene önt tartanom, mert okos ember csakugyan nem vállalkozik arra, hogy a világtörténelmet két-három évezreddel visszalökje. Ugyan kérem, ilyen magunkféle emberek mit csinálnának az ön ős romai köztársaságában ! Roma istenasszony kedvéért, föl kell magunkat áldoztat- nunk, különben éhen veszünk, s ez egyik sem volna Ízlésem szerint.“ r „En nem tudom, Signora,“ folytatá Lelio mosolyogva, „a kegyed társasága kijózanító befolyásának, vagy valamely ellenséges csillagzatnak rójjam-e föl, elég az hozzá, társaim, barátim körében nem találtam föl azon lelkesültséget, melyet hajdan. Némely nézet üresnek, némely ut görbének, némely tan be- bizonyíthatlannak, némely terv kivihetlennek tűnt föl előttem. Benső ellenmondások hangziláltsága csapódott füleimbe s némi az igazság- és jogba ütköző hangcsapongás épen nem akart rendre igazodni. Valamivel lehangoltabbnak, józanabbnak, higgadtabbnak érzém magam — s hogy szabadságdühömet visz- szanyerjem, elhatározám, hogy a túl müveit Lemantól, hol mi sem emlékeztet az ó romai köztársaságra, a
