Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

39

Vierwaldstádti-tóhoz megyek. Megtettem ! de ! de ! a kis kantonok, az ó-svájc, a svájci szabadság e bői* csője sem akart nekem tetszeni. lm az az oroszlánbátorság, melylyel politikai függetlenségüket idegen uralom ellen, szövetségük első napjától a francia köztársaság koráig védték — midőn Svájc asszonyai, hogy a férfiakat a franciák elleni harcban segítsék, maguk hurcolták elő az ágyukat ; ellenben meg az az ebhüség, melylyel egy XVI. Lajosnak a hüséges- küt megtarták a király mellett, a nép ellen

__“

„Lelio!“ pattant föl Judit „nem érzi ön, hogy a hüségeskü megvetésével homlokára és szivére szégyenbélyeget süt?“

„Nem, én nem érzem;“ feleié ez higgadtan, s tovább folytatá : „És másrészt az a több, mint ebi meghunnyászkodás oly vallás előtt, mely minden szabadságnak legdühösb ellensége, s keletkezése óta az ember legnemesebb és drágább birtokát : akarata szabadságát, nem annyira bilincsbe, mint pólyába fektette : én ily kiáltó ellentétet nem foghattam meg, s alig .tűrhettem el. Midőn a Rigiröl leszállva Svájc kanton zöld havas aljait vándoriám be, lassan-lassan egész sereg utitársra akadtam; férfiak, asszonyok batyuval hátukon,porlepte cipőkkel,némelyek olvasóval kezükben, mások botra támaszkodva haladtak az utón. Voltak, kik nagyobb csapatokban, mások, kik kiscsoportokban vándoroltak, a tájjal, uti-kalandokkal épen nem törődtek , litániákat, vagy olvasót imádkoztak; a keresztek előtt, melyek ott oly nagy számmal vannak, mint-