Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Lelio

37

kell vala föllépnie a Fenicében, — midőn öntől egy havi szabadságot kértem. Svájcban politikai elvrokonaimmal akartam találkozni, s onnét Regens- burgba menni, hogy aGergelyféle egyháziéneket, mely az ottani székesegyházban, mint mondták, jelesebben adatik elé, Némethonban ismerhessem meg. Elutaztam. Barátaimmal Genfben találkoztam ; egészen mi módunk, szokásunk szerint foglalkoztak, rendszereket koholtak, elméleteket terjesztgettek, szövetségeket kötöttek, viszonyokat fűztek, tanokat hirdettek, tényeket létesítettek, újoncokat toborzottak — mindezt csupán azért : hogy a fönálló társadalmi rendet alapjából és sarkaiból kimozdítsák, hogy aztán kedvező pillanatban a forradalom heves lökése által az ingadozó épületet halomra döntsék, és rajta a társadalmi rend új épületét e programm szerint : Nép- szabadság! Szabadelvüség! fölállítsák. A jövő férfiai ebben mind megegyeznek. Ez terve, célja minden titkos társulatnak, akár carbonarik-, akár illu- minatik-, akár szabadkőművesek-, akár italianissimik- nek vagy bármiknek nevezzék őket. Már hogy mit ért minden egyes a nép-, szellem-, lelkiismeret-, s egyébb szabadság alatt, mennyire általánosítja azokat s mekkora hatáskörtenged nekik, az az ö dolga; s személyével s tulajdonaival függ össze, s mégis van neki engedve, a mennyiben a társasági együtthatás általa nem akadályoztatik, nem hátráltatik. Mi italia- nissimik az ős Roma korát óhajtjuk vissza — a köztársaság korát néptribunjaival, hős tetteivel s vala