Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

32

valami más pedig ellenszegült és harsogd : Nem ! az életnek más valaminek kell lennie, mint küzdésnek semmiből semmiért semmire ! ép ezen küzdés bizonyítja, hogy annak célja van, következőleg győzelem — és a győzelemben megnyugvás is létezik ! De hol lelhető e megnyugvás? sorsom sötét rejtélyes tekintetű Sphynxe, még mindig nem értettelek meg ? A szerelmet gondolod ?----------Igen, azon nagy szenvedély, melyről az ember néha hall és olvas, birhat oly varázserővel, hogy, ha sok fájdalommal és keserűséggel párosul, a szivet megnyugtatja ; erről azonban nem tudni, mikép és honnan jön, ezt nem lehet kierőszakolni, csak érezni. De én még soha sem éreztem. Vájjon gerjeszthetek-e ily érzelmet, nem tudom. Azon nyomorult szerelmeskedésre pedig, mely a szív gyöngéd üdeségét, a viruló természet ezen illatát megrontja, lelohasztja — de mely mégis újra meg újra visszatér, mert opiummámorhoz hasonlóan az ember álmait kellemesbekké teszi mint ébrenlétét — nem ! arra már nem vagyok elég fiatal és még nem vagyok elég idős------Komor gondolatokba merült az ily szomorú szerelmeskedések fölött, melyek egykor őt is behállózák s szivét mindannak, mit szerelemnek nevezünk, oly hideg, oly mély megvetésével páncélozák be, hogy ö — magába zárkózva — magát is megvetette. Akkor azonban fölébredett büszkesége, lerázta ezen terhet, dacosan emelé föl fejét és más ‘győzelmek után nézett. Oreszt szeret engem — fűzé tovább gondolatait. Hadd szeressen ; könnyen meg-