Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

33

hódíthatónak tartott : azért nagyszerű elégtételt követelek. Windeck grófné akarok lenni. Igen, ezen előkelők körébe akarok lépni ; de nem mint a hires énekesnő, ki iránt — azt vélik, elég tiszteletet tanúsítnak, ha neki egy két csodáló szót oda vetnek, és kit ők, mint valami rendkívüli nevezetességet szeretnének egy estély tartama alatt termőkben mutogatni, hogy másnap este kicsinylő szemhunyorgatással legyezők és lorgnettek mögül lenézhessék. Oh ismerjük ezen előkelőket ! És épen az ö körükben akarok helyet foglalni, épen közéjök akarok tartozni, mint hozzájuk hasonló akarok az életen keresztülhatolni. Ez nem tartozik cintrai terveimhez ! azok már el vannak érve, be vannak fejezve. Ez új terv, még legfölebb pár év dicsteljes müvészéletemböl, és akkor a nyilvánosság fényéből fényes magánéletbe. Jövőm Sphynxe, ez-e a te talányod? és ennek megoldása jobban ki fog-e engem elégíteni, mint cintrai terveim eredménye? Ekkor hirtelen eszébe jutott a mit pár órával előbb Oresztnek mondott : minden epedve várt szerencse teljesültén a végesség némi halálárnyéka borong. Osszeborzadt, s mintha a kínzó gondolatokat akarná elűzni, félresimítáhaját homlokáról ; végigtekintett a tavon tárgyat keresvén, mely tekintetét némileg megkösse. Ekkor szárnyra kelt az esti szellő, szétbontogatá kelet felhőit, melyek ezüsthalvány rózsaként úsztak a hegység fölött, könnyeden megnyíltak s a közölük kiemelkedő holdsarló alatt egyre alább mélyedtek. Erre ezüst hangjának csengő tel- MÁRIA REGINA. II. KÖT. 3