Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

31

Mindig a jövőnek ezen gondolatai tolultak elméjébe; de nem varázsoltak szeme elé barátságos és ragyogó képeket ; nem enyelegtek az öröm és élvezet ábrándjaival; az életviszonyait nem festék kecsegtető színekkel ! Oh nem ! Lihegve, elfuladt lélekzettel meredtek meg szomjas gondolatai a sötét jövőnek láttára; mit rejtesz előttem? kérdezé. Mit hozasz nekem ? Te vagy azon Sphynx, mely elém tűzöd éltem rejtvényét, és ha azt föl nem oldom kőmarkodban kell agyon morzsolódnom ? Feladatomat megnem fejtettem, mert megelégedést nem találtam. És mégis mindent elértem, mit Cintra citromligeteiben magamban föltettem. Aranyat, hírnevet és bámulást arattam; alkalmam volt a világot és embereket tarka és fényes alakban, érdekes megragadó jelenetekben — a mellett minden törpeségükben is megismerni ! örömemet a művészetben, tehetségem kiművelésében, az evvel összekötött tanulmányokban, a találkozásban a velem egy utón haladókkal, leltem. Büszke önérzettel fogadtam egyesek és a tömeg hódolatát. Diadalokat ünnepeltem, — ezek eltűntek és a régi ür, a régi nyugtalanság ismét itt vannak. Néha ugyan honolt keblemben nyugalom, hanem a kimerültség nyugalma, a tompa önmegadás nyugalma, midőn igy szólék magamhoz : hadd tűnjék tova a világ, a szív, az idő, az élet ! haladjanak, a mint akarnak és bírnak ! az emberi sors úgy is csak küzdés győzelem nélkül ! — s midőn igy beszéltem magamhoz, valami kétségbeesésféle illant végig tagjaimon, ereimen, idegeimen,