Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Három év a házaséletben

98

Elment Koronához, hogy neki magát mint fogadott öescsét s gyermektársát, kinek őszinteségében bizhatik, bemutassa. A ház előtt azonban ismét visszafordult. Vájjon Oreszt nemvala-e szintén fogadott testvére és gyermektársa ? Talán nincs is Korona egyedül! jobb lesz, ha irok neki! így csöndesíté le ismét lelkének indulatát. Csakugyan irt is Koronának, s a ] egbensöbb részvét szine alatt adá tudtára Oresztnek Judit iránt való szenvedélyét, mely még házassága előtt, Milanóban keletkezett. Nevét azonban nem irta alá. Hisz kételkedhetnék szavaim igazságán,mivel hogy én azö szemei előtt el vagyok veszve, szólt magához gúnyosan. Az igazi ok pedig az volt : szégyellő, hogy ilyet ir vala. Névtelenül jutott a levél Korona kezeibe. Elolvasta s tűzbe veté. Micsoda gonoszság, nekem ilyesmit irri — akár igaz, akár rágalom ! mondá felindulva. De ah ! ha mégis igaz volna ! Mintegy megtörve rogyott össze ily bűn, ily ‘gyalázat súlya alatt. Uram, irgalmazz nekünk, s kis gyermekünknek ! imádkozék, tetötül talpig remegve. Letérdelt a kis bölcső mellé. Ott Felicitás szendergett, angyalok örködének fölötte , Korona égi nyugalmat élveze. Mitől fél az, ki szivét minden szeretete-, vágya- , óhajával egyetemben föltétien engedelmességgel Isten akaratának áldozza fel ? Semmitől — sémitől ! mert bármi történjék : úgy fogadja mindig, mint az imádandó Isten akaratát, rendelését, intézkedését. Csak ott a hol önakarat van — ott van félelem is : az áldozattól való félelem. Mely áldozat