Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Három év a házaséletben
99 ha megtörtént, nyugalom áll be. A fájdalom ugyan meg nem szűnik , mert az együtt jár az élettel. De nyugalom fájdalomban a kereszt tövénél fakad. Ha igaz volna ? mondá Korona magában ; ha e halálos bűnben élne ö, férjem, gyermekem atyja — kinek ez életben támaszunk-, barátunk-, tanácsadónkig oltalmazónknak kell vala lennie, hogy tűrhetném el azt én, keresztény feleség és anya? s haj ! hogy akadályozhatnám meg ? Nem Oreszt iránt való szerelmem fogyatkozása-e, ha a levélnek hiszek ? S ha rágalomnak tartom, az meg nem titkos, erkölcs i gyávaság-e?—így beszólt önmagával s Istennel; erőért, belátásért, kegyelemért imádkozott, esedezett, hogy megtudhassa, mihez tartsa magát ; miközben a legkeserübb fájdalom gyötré, mely e világon lehetséges, az a fájdalom, melyet az Isten súlyos megbán tása, és pedig szeretett egyén által való megbántása okoz. Mert szerette öt, de nem úgy, mint ember embert szeretni szokott, a szív indulatával, vak szenvedélyly el, önös gyönyörűséggel ; hanem mint az Isten képére alkotott lelket. Csöndes szenvedését, melyet folyvást szende mosoly s még szendébb szavak mögé iparkodott rejteni, Oreszt észre sem vévé. De ha észre vette volna is, nem méltatja figyelmére, oly kevéssé becsülte meg Koronát. A farsang rég elmúlt, a böjtnek is nagy része. Egy alkalommal, midőn Oreszt Koronával együtt ebédelt — mi igen ritkán történt — igy szólt hozzá : „Kedves Oresztem, a húsvéti időszak megkez7*
