Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina II. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A diodati kéjlak

7

méllni, miszerint még ön is szenvedhet a gondolat gyarlóságában. Most azonban nyugtassa meg magát egy tekintet által a Montblancra.“

E közben nem csak lesülyedett már a nap a láthatár alá, hanem a nyugati ég el is veszté azon izzó színezetet, mely virágos aranyfényböl tüzes rózsapir- ba, s aztán lassankint gyönge bibor- és lilaszinbe olvad át, míg végre kékes gőzzé halványul, mely az egész égkört körülíátyolozza, s csupán nyugatfelé van gyönge, zöldes-sárga párával vegyítve. A hegység, mely a naplemenet és esti ég minden árnyalatát magára ölti, a földszellemek királyának számára készített topáz-, rubin- és ametiszt ékszerként pompásan és kedvesen ragyog a fénylő színektől, és szintén azon kékes fátyolozatba burkolódzik, mely az égtől a földig ereszkedik, de tömege és nehézsége miatt oly valami sűrű sötétszürke színezetet vesz föl, minővel a legterhesebb felhő sem bir, és egészen halálsápadtságot ölt.

Ily tájban szokott néha-néha a csodásbáju a 1 p- izzás jelentkezni. Az örökös bófödte hegység halál- merev ormaira hirtelen rózsavilág szőkéi, s varázs- szerű fény lobban föl ég és föld között. A havasok legmagasabb csúcsai a szürke mélység fölött, a szürke ég alatt láncot képeznek rózsás lángocskák- vagy izzó rózsákból, melyek a fönlégben a földtől teljesen elválva látszanak lebegni.

A természet e csodaszép játéka épen most vette kezdetét a Montblancon ; hármas jégszürke csúcsa az