Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

Mátyás érzé ezt s nem vala boldog, legkevésbbé házasságában, melyet Juliannával, egy gazdag és büszke örökösnövel kötött, ki eszére férjét jóval fölülmúlta, s ezt minden alkalommal ki is igyekezett mutatni ; senki sem irtózott inkább az önáldozattól, mint ö, és senki sem igyekezett inkább az áldozat szerepét játszani, állítván, hogy csak két ház, nem pedig két szív köté e házasságot. Oly nő oldalánál, ki túlsúlyával nem nehezül rá, Mátyás tán fölemelkedhetett volna. Julianna fonák bánásmódja ellenkezőt szült : Mátyás könyelmüségnek és semmittevésnek, haszontalan foglalkozásoknak és örömtelen élvezeteknek adta magát. Az ég felé törő hajlam, mely Levinben oly korán és határozottan fejlett ki, Mátyás keblében, a szülék elkényeztetett kegyencében, ki a földi boldogság napfényét élvezé — el volt halva. E hajlam többnyire csak oly lelkekben hajt virágot, kik, mint télen a jácintok — az élet befagyott ablaktáblái mögött állanak. Mátyás fivérét szivéből szerété, csakhogy ennek Istenben nyugvó kedélyét épen nem értette. Mégis igy szólt hozzá :

„ Levin, te imádkozol érettünk! Ugye bár mindig itt maradsz Windecken ? Igen szükséges vagy nekünk ; szüléinknek oda át, nekem pedig és a fiuknak itt.“

„És Julianna?“ kérdé Levin aggódva.

„Julianna !“ mondá megzavarodva Mátyás gróf. „Igaz ! . . . . Julianna !... egészen elfelejtettem ! Levin, kérlek beszélj vele magad.“

Levin ezt szívesen megtevé. Egyszerűen és ba