Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Levin bácsi
28 rátságosan megkérdezte büszke ángyát, beleegyezik-e, hogy ö mint házi káplán Windecken maradjon, A házi káplánra különös súlyt helyezett ; mert atyai házában ép ez állást ohajtá. Julianna alig ismeré Le- vint, legkisebb rokonszenvet sem érzett szerény hallgatag sógora iránt, ki mindenkihez oly egyenlő nyájas vala. Azért igen közönyösen válaszolá : „Oh igen, nagyon szívesen ! mért ne ?“ Levin pedig kedves kápolnájába ment s Istennek teljes szivéből hálát adott. Ha nem marad Win- decken, úgy ott az isteni szolgálat valószínűleg megszűnt volna; mert Mátyás keblében a vallásos érzelem parlagon hevert s Julianna protestáns volt. Mátyás elfeledé a kegyharmatot, mely a szent misében Jézus véréből özönlik — Julianna pedig mit sem tudott róla. Levin reméllé, hogy ez üdvforrás bátyja mindkét fiának javára lesz. A francia háború ideje volt, midőn Németország elhatározá az idegen kényuralmat lerázni. A barcriadó ébresztőleg hatott Mátyás gróf tétlen életére. Midőn férfiak és ifjak sorakoztak a csatára, igy szólt : „En is megyek !“ — és ezt oly határozottan mondá, hogy Julianna, kinek már nyelvén volt az ellenmondás, férje előtt először némult el. Mátyás elrendezé ügyeit, Levint halála esetére fiai gyámjává tévé, búcsút vön Övéitől és útra készült. Ekkor Levin mondá :
