Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

26

szülve! E rémítő halálküzdelmet, melynek kínjaira a hit világa oly derítő fényt vetett, nem várta. E benyomás arra, ki egész életén át került minden komoly tárgyat és ki most rögtön figyelmessé tétetett azon komoly órára, melylyel minden életnek okvetlenül végződnie kell, oly megrendítő volt, hogy az agg férfi a halálos ágy előtt összerogyott. A grófné nagypénteken a vecsernye órájában adta ki lelkét. A gróf jelen volt a gyász-isteni tiszteleten ; azután megbetegedett s testileg többé nem is gyógyult meg. Lelke azonban meggyógyult az örök élet kenyere által, melyet hite Ígért s az egyház neki kiszolgáltatott. Kevés hét múlva az ő koporsója is az engelsbergi zárda családi sírboltjában állott, és a sir békéje egyesíté a házaspárt, mely az élet békétlensége által oly gyászosan el vala egymástól választva. A felületes világ néhány érzelgő kifejezésben ömlengett : hogy mily megindító, ha agg házaspárok néha oly gyorsan követik egymást a halálba — és még megindítóbb, hogy ez oly embereken is megesik, kiknek békés egyetértéséről oly keveset lehetett tudni — és azután e nagyon megindító eseményt egészen elfeledte. Levin bátyja, Mátyás gróf, az örökös és családfő most Windeckre jött. Ez oly ember volt, kinek természetes jósága a lélki tehetségek hiányát kárpótolhatta volna, ha ez erős vallási alapelvek által erénynyé válik. De erre szülei nem gondoltak ; és igy Istennek e szép adománya gyöngeséggé, könnyelműséggé — saját és mások szeszélyének játéklabdájává aljasult.