Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

24

rint s kéresd ide hozzám, szegény bűnöshöz az engels- bergi pater guardiant.“

Levin a rendkívüli örömtől elnémulva rogyott térdre az ágy mellett. A grófnő folytatá :

„Sok, sok év előtt, midőn még nem voltam oly szerencsétlen, hogy vallásomat megvessem, hallottam azt, gondolom nagypénteken, a würzburgi székesegyházban. Ez volt az utolsó efféle, mit hallottam — azért mégegyszer szeretném hallani, mielőtt meghalok.“

Levin térden állva, a könyvet az ágy párkányára helyezve, s fájdalomban olvadozva olvasá a passiót sz. Jánosból. Azután megérkezék a pater guardian, és sokáig, igen sokáig maradt a grófnőnél, úgy hogy Leonora kisasszony s a komornák már attól féltek, hogy a grófnő talán mégis halt, s ezt a guardian buzgalmában észre sem vette. Miután a pater végre elhagyá a betegszobát, a grófnőt könyözön- ben találták. Kivánatára az egész cselédségnek, a ház minden tagjának halálos ágya köré kelle gyűlnie. Mindenkitől külön bocsánatot kért a rósz példáért és botrányért, melyet az egyház és vallás megvetése által nyújtott, s mindenkit intett, hogy a megtérést és bünbánatot utolsó órájára ne hagyja. Azután e szavakkal fordult Levinhez : „Hogy a bánatért, melyet, fiam, neked okoztam, eléggé engedelmet kérjek — hiányzanak szavaim.... és nincs időm. Imádkozzál érettem, imádkozzál egész házunkért ! az Istentől idegen élet nyomora élet.... és ah ! többnyire akkor