Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Levin bácsi

18

folytán igen meg volt apadva. Csak azon edényeket, melyek a szent titkok ünneplésére szolgáltak, készíttető el pompásan és művészileg ; a többi csak egyszerű lehetett. De mily öröm tölté el lelkét, midőn minden rendezve és készen — s ö szerencsés volt, mint Izaiáslátnok nevezé:az „elrejtett Istent, — kinek kedve telik az emberfiáinál lakozni“ — az elhagyott oltárhoz ismét visszavezetni s újra ősei fedele alatt szemlélhetni. Nem kétkedett, hogy ez isteni valóságos és titkos jelenlét szegény anyjára nézve Be- thezda tava, üdv- és gyógyforrás leszen. Élete ezentúl folytonos ima volt, hogy anyja a közelében buzogó kegyforrást föltalálja ; s hogy legalább végórájában ne vesse meg azon Istent, ki őt vérével volt kész megváltani ; ki gyöngéden várva állt az ajtónál és kopogott — ismét kopogott ; de kinek a szegény szív nem akart megnyilni. Volt idő, midőn Levin kimondhatatlanul szenvedett. Az örök isteni szépségbe szerelmes lelke megborzadt azon dermedt kedély előtt, melyben egy szikrája sem volt az örök szépség utáni vágynak. Ekkor fölsohajta: Oh Uram és Üdvözítőm ! ez az én vétkem ! ha igazán szeretnélek ; ha benned élnék és mozognék, s a mennyire szegénységem engedi, magamat hozzád hasonlóvá tenném : úgy kegyelmednek bennem kezdett müvét szegény anyámban bevégeznéd, s ö nem állhatna neked ellen. De én, bűnös közted és közte állok fal gyanánt, mely a napsugarat elrabolja a virágtól.“ Eleinte megkisérté az isteni dolgokról néhány