Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az atya és leányai
10 volt a kápolna, mely a várlak oldalából hosszúkás félkörben kidomborodva nyúlt az ősrégi hárscsoport közé; fedele lapos vala, és Reginának felső emeleti szobája előtt térés erkélyt képezett. A fal belsejébe alkalmazott kis csigalépcső a két emeletet úgy köté össze, hogy Regina szobájából észrevétlenül juthatott a kápolnába. Ez voltkedvenchelye az atyai várban. A természet szépségei, a művészet remekei —• a világ képei és kincsei nem hatottak rá oly varázserővel, mint egy pillantás ez egyszerű oltár szentélyére. A kápolnában semmi nyoma sem volt akastély többi részein eláradó fénynek. A lámpa, melyben az örök világ égett, s az oltár gyertyatartói közönséges fémből valának; a virágedények pedig csekély értékű üvegből; sehol egy szent kép vagy szent szobor ; de volt virág, hímzett szőnyegek s más, mit női kezek előállíthatnak. A várkápolna méltó fölszerelésére mindig üres volt a gróf erszénye, melyet a semmittevők s henyé- lők örökös koldulásai merítettek ki. Legalább ezt ál- lítá, s igy nevezé a szükölködöket és nyomorultakat. Regina azonban nem gondolt a kápolna szegénységével; hitében a szent helyeket a menny fényével látván elárasztva, nélkülözheté a földi pompát. Most belépe, gondosan tartva kezében két koszorút, melyeket az oltári szentség imádása után a feszület lábaihoz függesztett, mely előtt letérdelt, s ájtatos imába mélyedt — Krisztus, az isteni szeretet szenvedéseinek szemlélődésébe, melynek titoktelj es képe Istent szerető lelkek nyelvén, ama koszorúk va