Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az atya és leányai

11

Iának — egyik gránát — a másik liliomból fűzve. A gránátalma százrétü kemény héjba zárt magvaival, — melyek megérvén nagy erővel vetik szét a héjat— : jelképe a Megváltó keserű kínbalálának s azon kegygyümölcsöknek , melyek átszűrt szivében rejlenek ; míg a vérpiros kelyhü gránátvirág szüntelen szemeink elé állítja a legszentebb vér-áldozatot. A sötétkék liliom pedig jelképe az e halál fölötti fájdalomnak, ama titokteljes liliom fájdalmának, ki egykor szivébe vert hét tőrrel álla a kereszt alatt, az Egyszülött halálán zokogva minden emberi lelket felhítt, hogy részt vegyen fájdalmában, sbünbá- natra buzdított ama végetlen fájdalom fölött, melyet az Isten fia vétkeinkért szenvedett. Regina megérté e titokszerü beszédet, mely nem az ajkakról, hanem a kebel mélyéből fakad ,s azért csak azok érthetik,'kiket a külsőségek meg nem szédítenek s le nem láncolnak. Regina nem volt egyedül a kápolnában. Ugyan azon ősz férfiú, ki vele a csolnakon Engelsberg zárdából jött vala, térdelt ott imazsámolyon, s a támlán a mellette álló viaszgyertya gyér világánál zsolozsmáit imádko- zá. De egyik sem figyelt a másikra, egyik sem zavarta a másikat. Mindkettő annyira otthonn volt itt, hogy egyedül érzé magát Istennel. Fekete talárt, csa- tos sarúkat s ezüst fürtéi közt pilist viselt a férfiú. Windeck gróf Reginávali beszédében már megemlí- té őt ; Levin bácsi volt, mint a család szólítá, mig közönségesen s röviden csak „tisztelendő urnák“ nevezék, mintha ez a név jobban illetné öt, mint bármely más nevezet.