Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
Az atya és leányai
7 hogy atyja valami bolond lehetett, ki eltűri a botrányt hogy lánya általánosan ismert koldusnö legyen.“ „Kedves atyám !“ felelt Regina, midőn atyja lé- lekzetet veendő elhallgatott, „te magad mondád tegnap, hogy most énekes és táncosnők is lehetnek gróf- és hercegnőkké. Ha tehát a világban ez állás oly keveset ér, hogy színésznők is elnyerhetik, mért ne lenne szabad ez állásról önkényt lemondani ?“ Windeck gróf legszívesebben azt felelte volna : „Mert én nem akarom.“ Azonban összeszedte magát, méltóságos képet öltött, s azt gondolta, hogy igen bölcs megjegyzést teend, ha ezt mondja: „Mert egyik botrány a másikat jóvá nem teheti. Nekem a színházi hercegnők ellen semmi kifogásom, semmi ! ellenkezőleg ! a színpadon pompásak ; de maradjanak is ott, ép úgy, mint a gróf- és hercegnők is maradjanak viszonyaik közt, s ne futkossanak koldustarisznyával az utcákon.“ „Ez nem is tartozik a karmelita szüzek rendszabályaihoz kedves atyám !“ „Hallgass rólok ! már a név is kiállhatatlan előttem.“ „Nem kívánkozom épen hozzájok, kedves atyám. Ha tudnám, hogy szívesebben engedsz a trappista szüzekhez menni.“ .... „No már elég!“ dörgött a gróf. „Türelmemmár ki van merítve, s ez esztelenségből többé egy hangot sem akarok hallani. Jegyezd meg hát magadnak, Regina : többé nem mészsz a klastromba gyónni s test
