Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az atya és leányai

8

véreddel nem térsz vissza a Szentszív szüzeihez. Elmegyek veletek utazni, megmutatom a világot. Túlfeszültségedből ez téged kigyógyít, Koronát pedig ettől megóvja. Értettél?“

„Igen, kedves atyám!“ mondá Regina nyájasan, s a grófnak gyöngéden kezet csókolva oly nyugodtan, oly vidáman távozott, mintha e rendelkezések mind kívánsága szerint történtek volna. A gróf utána nézve mormogá : Ugyancsak pompás egy leány ! tudom, fáj neki, hogy többé nem térhet vissza a Szent szív zárdába, hogy nem gyónhatik többé a vén, unalmas, öszszakállu barátnak ; de egy izma sem moccant meg ! egy szót sem szólt ! egy csepp könyet sem hullatott ! Oh mint untatott engem szegény anyja könyeivel ; mert mit tehet az ember a könyezö nő ellenében ? Engedni ? — azt ugyan nem. Tehát : nem engedni, s öt tetszése szerint sírni hagyni. Derék egy lány ez a Regina ! maradjon is az !.... csak ájtatos, csak szenteskedő ne legyen, csak klastromba ne

menjen! Vájjon hogy gondolkozik a kicsi?------A gróf lement a széles lépcsőkön, melyek a teremből a sétányra vezetnek. Anyugati ég a lemenő nap rózsafényében úszott, míg a keleten fölszálló éj kékes halvány csillagokkal átszőtt fátyolával a láthatárt mindinkább elfödé. A tájat határozatlan árny borítá ; csak Engenlsberg zárda állt rózsalégtől övezve magányos ormán, s a Majna csillogva siklott végig a homályos partok között. Korona mindkét karjával a felső sétány korlátára támaszkodva álla. Midőn a kavicsos