Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az atya és leányai

6

az embert a földporában a „sursum corda“-ra, melyet oly könnyen elfeled. Windeck gróf; mintha nem hallaná a mennyei hangot folytatá :

„Ez esztelenséget az atyák verik odaát fejedbe. Nem akarom, hogy ezentúl nálok gyónjál. Meg- gyónhatol Levin bátyádnak — s annak is ritkábban. Meg nem foghatom, mi gyónni valód lehet minden szombaton ! nekem soha sem jut eszembe.“

Regina könnyű mozdulattal térdeire borult, mélyen a földre hajolt, s megcsókolva a gróf lábait» szeliden mondá :

„Elég sajnos, szeretett atyám !“

A gróf azonban úgy bánt vele, mint bolognai kutyájával, félretaszítá s durván rárivalt :

„Mit merészelsz !“

„Oh csak szeretetböl“, felelt Regina, s mindig térdelve összekulcsolt kezeit atyjára emelé és alázatos szelídséggel tekinte rá, míg a gróf durva bánásmódjának bizonyítványául vörös foltot hagyott homlokán.

„Karmelita szüzek ! — folytatá a gróf növekvő haraggal — hát ezeket meg ki találta föl ! ezek is az ujdivatu intézményekhez tartoznak, melyek a koldusnépet nevelik, mintha csak az is a mi fajtánk volna. Vagy ezek is afféle klastromi koldusok, mint milyeneket nem rég, midőn a „Szent szívből“ elhoztalak , házról házra pörsölylyel futkározni láttam ? Egyet mutattak is nekem, kiről azt mondák, hogy grófnő és gazdag. Mindjárt arra a gondolatra jöttem,