Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

Az atya és leányai

5

„Ne boszants Regina!“ tört ki a gróf. — E percben megcsendült Engelsberg zárdában Ave Mariára a harang. Regina fölállt, bátra lépett, átpillantott a szegény templomra, mely — mint egykor a bethlehemi istálló az emberré lett Istent — úgy tartá szentélyében az elrejtett Istent, s áhitatosan imádkozá el az angyali üdvözletét. A gróf, haragját ki nem önthetvén, ez idő alatt leányát szemlélte s igy beszélt magában : „mily szép!... honnan vette szépségét? szegény anyjától bizonyára nem !“ — Ez eszmemenet kevéssé kiengesztelte, s midőn Regina szelíden eléje térdelt, s ha hibázott volna, bocsánatért esedezett, igy felelt :

„Igyekezzél gyermekem az ellenmondásokból kikeveredni, s magaddal tisztába jönni. Épen előbb mondád, hogy nem akarsz mindig a Szent szív zárdában maradni s mindjárt rá klastromi eszmékkel látszol bibelödni. “

„Kedves atyám !“ — mondá Regina bátran, — „kívánságom volna a karmelita szüzekhez menni.“

„A karmelita szüzekhez ?“ — riadt föl a gróf— „kik azok? hol vannak? mit tudsz rólok?“

„Semmi mást — minthogy megtanulnám nálok, Istent igazán bensőleg szeretni s egyedül neki szolgálni.“

„Csupa esztelenség!“ kiálta a gróf. Engelsberg klastrom harangjai most a másnapi vasárnapot kez- dék hirdetni s nem sokára beleszóltak a szomszéd egyház harangjai is a menny hangjaiként intvén