Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
81 XXI. Latium királyairól, kik közöl az első, Aeneas, és a tizenkettedik Aventin istenekké lettek. Latiumnak Aeneas után, kit istenné tettek, tizenegy királya volt, kik közöl egy sem lett istenné. De Aeneas tizenkettedik utódját, Aventint, miután ez a harcban elesett és a még most is róla nevezett helyen eltemettett, önalkotta isteneik közé sorozták. Mások azonban nem akarták azt írni, hogy ő a csatában öletett meg, hanem eltűntnek állították, sőt ezek szerint még a hegy sem nevéről neveztetett el Aventinnek, hanem a madarak odaérkezéséről. Ez után Latiumban nem lett más istenné, mint Romulus, Roma alapítója. Ez és amaz közt pedig két királyra akadunk, kik közöl az első, hogy Virgil versével fejezzem ki: „Legközelebbi Procás, ama dísze a trójai fajnak.“ *) Ennek korában, mivel Roma némileg már akkor megszülemlett, az országok legnagyobbika, az assyroké hosszú fönállásának végét érte. Átment ugyanis a medok hatalmába, miután majd ezerháromszázöt esztendeig állott; ideszámítva Belus idejét is, ki Ninust nemzette, és itt egy kis tartománynyal megelégedve első király volt. Procás pedig Amulius előtt uralkodott. Továbbá Amulius testvérének, Numitornak Rhea nevű leányát, ki még Ilianak is hivaték, Romulus anyját, Vesztaszííznek avatta föl, ki némelyek szerint Marstól ikreket szült, mi által paráz- naságát szépítik vagy mentegetik, és védvül hozzák föl, hogy a kitett csecsemőket nőstény farkas szoptatta. Ok ugyanis azt vélik, hogy e vad Marshoz tartozik, és hogy hihetőleg a nőstény farkas emlőit azért nyújtotta a csecsemőknek, mert bennök urának, Marsnak fiaira ismert; ámbár nem hiányoznak olyanok, kik állítják, hogy a kitett rívó gyermekeket egy, nem tudom mily nevű kéjhölgy vette föl a földről, és ennek emlőit szopták először, ') Yirg. Aen. VI. 767. 6
