Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVIII. Könyv

77 változott baromivá; hanem mint gondolkodó és emberi, megmaradt saját minőségében. Hasonló esetet beszél el vagy kohol Apulejus „Arany szamár“ című könyvé­ben önmagáról, hogy t. i. egy adag mérget vevén be sza­márrá változott, emberi lelkét azonban megtartá. II. Ezek tehát vagy nem igazak, vagy annyira szo­katlanok, hogy a hitelt méltán megtagadjuk tőlök. Mind- azáltal a legszilárdabban kell hinnünk, hogy a minden­ható Isten, akár büntet, akár jutalmaz, mindig és mindent tehet, a mit akar ; a daemonok ellenben természeti hatal­muknál fogva (mert ők, habár saját vétkök által gonosz, de mégis angyali teremtmények) csak azt tehetik, mit ne­kik megenged az, kinek számtalan Ítélete ismeretlen ugyan, de egy sem igaztalan. És valóban a daemonok, midőn a mondottakhoz hasonló tényeket visznek véghez, koránsem teremtenek uj természeteket; hanem látszólag változtatják át azt, mit az igaz Isten alkotott, hogy így mintegy annak látszszék lenni, a mi nem. De nem csak a lelket, hanem még a testet sem hiszem, hogy a daemonok saját mester­ségük és erejükből valóban át bírnák változtatni állatok tagjai- és alakjaivá ; hanem hogy elkábítva,vagy elnyomva a test érzékeit, az ember képzelődése, — mely gondol­kodva, vagy álmodva a dolgok különfélesége szerint vál­tozik, és azt is, mi nem test, csodálatos gyorsasággal test alakjába öltözteti —, valami, általam kimondhatlan, mó­don képes mások érzékei elé testes alakokat varázsolni, úgy, hogy magok az embereknek testei léteznek ugyan valahol, még pedig élve, csakhogy érzékeik sokkal jobban elzsibbadvák, mint az álomban; a képzelt tárgy pedig mintegy megtestesülve állat alakjában jelenik meg a nem saját érzékek előtt, s az ember magamagát is annak te­kinti , mint ez gyakran álmunkban szintén megtörténik, midőn az ember terheket hurcol, mely terhek, ha igazán testek, úgy a daemonok által hordoztatnak, hogy elká­bítsák az embereket, kik majd a terhek igaz, majd az ál­latok hamis testeit szemlélik. így beszéli bizonyos Prae­stantius saját atyjáról, hogy ez odahaza sajtjával ily mérget evett, melytől azután ágyában feküvén oly mélyen elaludt, hogy semmikép sem lehetett őt felkölteni. Néhány nap múlva azonban fölébredt, s elbeszélte, mit szenvedett ál-

Next

/
Thumbnails
Contents